Srí Lanka, avagy az Indiai-óceán gyöngyszeme 2. rész

Másnap ismét egy programokkal teli napra ébredtünk. A kiadós reggeli után buszra szálltunk, majd átvergődtünk Kandy reggeli csúcsforgalmán. A város másik végében megálltunk az errefelé úton-útfélen felbukkanó ékszerkészítő műhelyek egyikénél. Elegáns, légkondicionált épületbe léptünk, ahol először egy rövid videófilm ismertetett meg bennünket a drágakövek bányászatának módjával, a kitermelés utáni válogatás szempontjaival. Srí Lanka a világ vezető zafír-lelőhelye, és az itt talált drágakövek kiemelkedő minőségűek.

Mintegy 75 fajtát bányásznak a szigeten, ezek közül a legszebbek a kék zafír (Royal Blue Sapphire), a (vérszínű) rubin (Pigeon Blood Red), a sárga zafír, a Padparasha nevű narancsos-rózsaszín zafír, aminek a neve szingaléz nyelven a trópusi lenyugvó nap színét jelenti.

A korund nevű ásványt tartalmazó szikladarabok szinte biztosan tartalmaznak drágaköveket, így a bányászat azokon a helyeken kezdődik, ahol a kőzetből a korund vagy a gránit kimutatható. Nem kell mélyre ásniuk, hiszen az ásványi kőzet már a földfelszín alatti 4-15 méteres mélységből kitermelhető. A bányászat megkezdése előtt elhívnak egy szerzetest, és együtt fohászkodnak az égiekhez a sikeres kitermelésért. Ezután kezdenek a bányajárat kiásásához. Teljesen kézi erővel dolgoznak, a kitermelt földet, kavicsot az aranyásókhoz hasonlóan vízzel mossák át, majd szárítják, válogatják. A legutolsó napunkon mi is ellátogattunk egy ilyen bányába, így némi fogalmat alkothattunk ezeknek az embereknek a mindennapjairól. A 9 méteres mélységből kézi csörlővel húzták fel a kavicsos földet, majd egy kis medencében mosták át kosarakban. Az asztalra kiborított egyvelegben gyönyörű fehér és kék holdkövek ragyogtak. Az általunk meglátogatott falu az egyetlen kék holdkő-lelőhely az egész országban.

Visszatérve az ékszerkészítő műhelyben tett látogatásunkhoz, a vetítés után egy kis gyakorlati bemutató következett a különböző színű drágakövek tulajdonságairól, különös tekintettel az átlátszóságukra. A fényáteresztő képesség az egyik legfontosabb tulajdonság, ami alapján könnyen meg lehet különböztetni őket az olcsó hamisítványoktól. A fehér színű kristályok is gyönyörűek, de a gyémánttal nem szabad összetéveszteni őket. Srí Lankán nincs gyémánt.

A zafírok és egyéb drágakövek minőségét három tulajdonság alapján határozzák meg: a fényáteresztő képesség, a tisztaság és a keménység. A Srí Lankán bányászott drágakövek kiváló minőségűek! A keménységükre jellemző, hogy csak gyémántfejű szerszámmal csiszolhatók. A perzsa és arab kereskedők már a korai középkorban sokszor utaztak a szigetre a drágakövekért.

Miután megkaptuk az alapkiképzést, beléphettünk a műhelybe. Itt a drágaköveket számítógéppel megtervezett, különleges ékszerekbe ültetik, amik sárga- és fehéraranyból, az olcsóbbak ezüstből készülnek. Ügyes kezek csiszolják, polírozzák a köveket, hogy az ékszerbolt tárlóiban szikrázóan csillogva kápráztassák el a látogatókat. Természetesen önmagukban is vásárolhatunk köveket, hogy a saját országunkban készíttethessünk belőle ékszert.

Az ékszerboltból a szomszédos fafaragó műhelybe vezetett az utunk. A pácoláshoz használt anyagok félreismerhetetlen szaga megelőzte a látnivalókat. Az első helyszínen egy rövid, de rendkívül érdekes bemutatót láttunk a Srí Lankán kitermelt és felhasznált fafajtákról, a legkeményebbtől a legkönnyebbig. A legnehezebb, legkeményebb fa még a vízben is lesüllyed, ezért kizárólag szárazföldön használhatják fel, általában épületekhez vagy más, tartós használatra szánt tárgyakhoz. A legkönnyebb fafajtából készülnek a Srí Lankán használt színes, ősi maszkok.

A bemutatót tartó vezetőnk feje fölött láttuk a hatféle hagyományos maszkot, amelyeknek démonűző hatása van.    

A következő része a bemutatónak számunkra talán a legérdekesebb információval szolgált. Az egyik fafajtából dörzspapír segítségével port gyűjtött össze az előadónk, ezt forró vízzel összekeverte, majd különböző természetes anyagok hozzáadásával (pl. citromlé) más-más színt varázsolt elő ugyanabból a keverékből egymás után. Ezek a színek nem fakulnak ki az évek során, mint szintetikus társaik!

Ezután a bemutatóterembe vezetett az utunk, ahol igazi csodák vártak ránk! A mesterek kezei közül művészi kidolgozású bútorok, dísztárgyak kerültek ki, mi pedig nem győztük a fejünket kapkodni a séta közben. Az árak persze itt is csillagászatira rúgtak, de a látványért szerencsére nem kellett fizetnünk.

Miután beteltünk a gyönyörű fafaragások látványával, búcsút intettünk a fafaragóknak, hogy egy újabb mesterség titkaiban mélyedjünk el. Nem sokat kellett utaznunk, máris leszállhattunk a buszról egy hagyományos kelmefestő üzem előtt, amit ők batikoló műhelynek neveznek. 

A pici, alig pár asszonyt foglalkoztató műhely is felkészült a látogatók fogadására. A falon függő vásznakon azokat a lépéseket láttuk, ahogy kialakul a fehér anyagból a gyönyörű színes kelme. Az anyag színe nem fakul ki, bármennyit mossák, köszönhetően a természetes alapanyagú festékeknek.

Már elfáradtunk a sokféle mesterség fortélyainak elsajátításában, így jutalomként Asoka adott nekünk 2 óra szabadidőt. Elmehettünk egy sétára Kandy utcáin, megebédelhettünk, hiszen a délután még tartogatott egy érdekes programot.

Kandy az ország hegyvidéki tartományának a kapuja, egy nyüzsgő, sok európai vonással rendelkező nagyváros, amit kedvező fekvése, kellemes klímája és az évente, júliusban megrendezendő elefántünnep miatt rengeteg turista látogat meg. Sétánk során sokat bámészkodtunk az elegáns üzletek kirakatai előtt, ugyanakkor utcai árusoktól vásároltunk ruhaneműt, olcsó kifőzdében ebédeltünk.

A szállodánkba visszatérve lemostuk magunkról a port és az izzadtságot, mert készülnünk kellett a hagyományos srí lanka-i táncestre, amire a szállodánk szomszédságában található Kandy Lake Club fedett, de oldalfalak nélküli színháztermében került sor. Az első sorokba szóltak a jegyeink, így teljes közelségből csodálhattuk a táncosok elképesztően sokszínű műsorát. Az előadás végén átmentünk a szabadtéri lelátóra, a táncosok pedig parázson sétáltak a nézők legnagyobb elismerésétől kísérve.

Másnap, reggeli után a busz a Kandy külvárosában, Paradeniya-ban található Királyi Botanikus Kertbe vitt bennünket. A gyönyörűen megtervezett, számtalan ritka növénnyel beültetett botanikus kert a világ egyik legnagyobb orchidea-gyűjteményével büszkélkedhet, de bármerre is sétáltunk, ámulatba ejtő látvány tárult a szemünk elé. Gyümölcsevő denevérek csüngtek a fák ágain, és élénk csicsergéssel röpködtek a fejünk fölött. A nyílegyenes pálmafa-sugárutak, a világ legnagyobb kókuszdiót nevelő pálmája, a több méter átmérőjű faóriások, a „táncoló” fák és a színpompás virágágyak között szívesen eltöltöttünk volna akár egy egész napot is, de nem tehettük, hiszen várt ránk a híres Tea Country, vagyis Nuwara Eliya és egy, a finom ceyloni teát készítő teafeldolgozó üzem.

Az út egyre kanyargósabb lett, meredeken emelkedett a hegyoldalakon, és nemsokára zöld bársonyként terültek el körülöttünk a teaültetvények. Az első teacserjéket a XIX. század 60-as éveiben ültették a brit kolónia kereskedői, miután az addig termesztett kávéültetvények egy gombás levélbetegség következtében teljesen kipusztultak. Az új növény hamar sikeres lett.

Thomas Lipton, glasgow-i kereskedő is vásárolt néhány ültetvényt, hogy szerencsét próbáljon a szigeten, és megvalósítsa régi álmát: a kiváló minőségű, elérhető árú tea előállítását és világméretű kereskedelmét. 1890-ben teaültetvényeket vásárolt Ceylonban, majd elkezdte csomagolni és kiszállítani a saját teáját elsősorban az Egyesült Királyságba és az Egyesült Államokba, később a világ más országaiba is. 1893-ban megalapította a Thomas J Lipton Co. Vállalatot. 1898-ban Viktória királynő lovaggá ütötte a 48 éves, kivételes érdemekkel rendelkező Liptont. A Lipton tea ma a világ 150 országában listavezető teamárka, kiemelkedő minőségéből semmit sem veszített az elmúlt 130 év során.

A tea feldolgozásának módja az elmúlt majdnem másfél évszázad alatt semmit sem változott. A cserjéket folyamatosan szüretelik, mert csak a legfrissebb, legfeljebb 4 levélből álló hajtást szedhetik le. A legbelső levélnek még nem szabad kipöndörödni, mert ebből készül a fehér tea, angol nevén Silver Tea (ezüst tea), ami a világon a legdrágább fajtája a finom nedűnek. A többi friss levelet szárítják, összetörik, fermentálják, majd a fermentálás erőssége szerint osztályozzák. A zöld teát természetesen nem fermentálják. A szétválogatott teát erősségük szerint csomagolják.

A teaüzemekben csomagolt tea nagyon drága, viszont kiváló minőségű. Sajnos a kereskedelmi forgalomba kerülő teák nagy része keverék, vagyis a jó minőségűt összeöntik a gyenge minőségű levelekkel, és kémiai ízfokozókkal érik el a kívánt ízeket. Ezért tartalmaz sok csersavat az általunk fogyasztott teafajták zöme.

Az ingyenes kóstoló elfogyasztása és a feldolgozási folyamat megismerése után az út tovább kanyargott velünk Nuwara Eliya, a „kis Angliának” is nevezett városka felé. A táj a magasság miatt teljesen megváltozott, a pálma- és banánfákat feketefenyővel tarkított erdők váltották fel, a zöldségesek standjain hagymát, babot, paradicsomot, sárgarépát, káposztát láttunk. A meleg is mérséklődött, kb. 25 fokot mérhettünk, úgyhogy nagyon kellemesen éreztük magunkat.

Másnap késői kijelentkezést kértünk, mert nagyon ránk fért már egy kis pihenés. A szállásunk egy hegyoldalba épített, kétszemélyes villákból álló hotel volt, ahol a teraszról lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé. 

A reggeli pára feloszlása után a napfény megvilágította a szemközti hegyormokat, a zuhogó vízesések hangja pedig keveredett a közeli faluból felhallatszó gyönyörű szingaléz zenével. A nagyon bőséges, meleg fogásokból álló reggeli után mindnyájan a teraszon ülve bámészkodtunk, és élveztük az édes semmittevés minden örömét.

Délután 3 órakor vonatra szálltunk, hogy megtapasztaljuk a Nuwara Eliya-ból Ella-ba tartó vasúti útvonal híresen szép szakaszát. Nem csalódtunk! A vasúti kocsink ablakaiból szédítő mélységű völgyekre tekinthettünk le, máskor festői kis falvak házai előtt álló gyerekek integettek nekünk. A 60 km-es távolságot 2,5 óra alatt tette meg a vonatunk, de ezen nem csodálkoztunk, amikor néha visszanéztünk a hegyóriásokra, amiket le kellett győznie a mozdonyunknak.

Átzakatoltunk Srí Lanka legmagasabban épült vasútállomásán is, a neve Pattipola, a tengerszint fölötti magassága pedig 1891 m. 

Az este már Ellában ért bennünket, egy nagyon népszerű hegyvidéki városkában, ahol a gyönyörű természeti környezet miatt az év minden napján rengeteg turista fordul meg. A város neve szingaléz nyelven vízesést jelent, ami egyértelműen utal a magas hegyekből lezúduló, óriási vízhozamú zuhatagok nagy számára. Nem véletlen, hogy az ország energiatermelésének nagy részét vízierőművek szolgáltatják.

Reggel újabb kalandok felé indultunk. Még egy rövid sétát tettünk Ellában, aztán a városkával és a hegyekkel együtt búcsút mondtunk a kellemesen „hűvös” időjárásnak is. Kb. 170 km-es út állt előttünk, a következő célállomásunk a sziget déli részén található Tissamaharama volt, ahol másnap egy reggeli szafarit illesztettünk a programunkba.

Késő délután foglaltuk el a szállásunkat Tissamaharama-ban, ahol kiadós curry-vacsorával vártak bennünket. A korai lefekvés kötelező volt, mert reggel 5-kor (még sötétben) már a hotel előtt sorakoztak a terepjárók, amik az 5 órás szafarira vittek minket a Yala Nemzeti Parkba.

Mindenki a nagyvadakra hajtott, különösen a leopárdokra, elefántokra. Nekünk szerencsénk volt, kétszer is láttunk leopárdot, amint egy nyulat vitt a szájában. A másik csapat elefántot, a harmadik krokodilt kapott lencsevégre.

Délelőtt 10-re vittek vissza bennünket a szállodába. Gyors zuhany következett, majd elindultunk az utazás utolsó színhelyére, Unawatuna-ra, az Indiai-óceán partjára

Az utolsó három napot fürdéssel, pihenéssel töltöttük, próbáltuk teljesen kipihenni az eléggé szoros időbeosztású körutazás fáradalmait. Az Indiai-óceán partjától mindössze néhány méterre található kényelmes, szép szállodánk szobái kellemes hőmérséklettel és kifogástalan tisztasággal vártak bennünket.

A megérkezésünk után első utunk természetesen a partra vezetett, hogy megmártózzunk a langyos tengervízben. Gyerekek módjára pancsoltunk, kacagtunk a hullámzó kékségben. A partközeli hullámok erőteljesen sodortak ki és be mindnyájunkat, így a fürdés legnehezebb részének a ki- és bemenetel bizonyult. Lehorzsolt térdek bizonyították a tenger elsöprő erejét, hiszen nehéz volt talpon maradni a fehér, tajtékos víz sodrásában.

Csoportunk tagjainak egy része a tengerparton töltötte a napot, mások ellátogattak a nem messze lévő, érintetlen szépségű Jungle Beach-re, megint mások a parti éttermek napernyői alatt hűsölve pihentek. A felfedező séták egyik célja a helyi éttermek feltérképezése volt, mert mindenképpen szerettünk volna az utolsó srí lanka-i napjainkon finom helyi ételeket enni.

A két hét alatt mindenkinek lett kedvenc étele, legtöbben a különböző összetételű „rice and curry” csípős változatait kedvelték, de népszerű választás volt a kottu is, aminek szintén rendkívül sokféle típusát kóstolhattuk meg. 

A banánnal vagy ananásszal töltött palacsinta, illetve a Watalappan (kókusztejből, tojásból sütött fűszeres édesség) szintén felkerült a kedvencek listájára.

A második tengerparti napunkon gyönyörű strandidő volt, az egész napot a parton töltöttük. Meg is lett a böjtje! Az este a trópusi napsütés által felégett bőrünk ápolásával, az éjszaka hidegrázással és álmatlan forgolódással telt a magyar csoport majdnem minden tagja számára.

Megkönnyebbültünk, amikor reggel felhőkre és záporokra ébredtünk. Erre a napra már programok voltak megszervezve, úgyhogy boldogan szálltunk fel a régen látott buszunkra. Észak felé indultunk a tengerparti úton. Útközben vezetőnk mesélt a 2004-es cunami rettenetes pusztításairól. A mai napig láthatók a megsemmisült házak romjai, az újjá nem épített falvak elhagyott telkei, az áldozatok emléktáblái, közös síremlékei.

Megálltunk egy Turtle Hatchery, azaz egy tengeri teknősöket keltető létesítmény bejáratánál. Kicsit sokalltuk a belépődíj árát, de később megértettük, mire költik az adományokat és a jegyek árát. Egy nagyon lelkes fiatalember mindenre kiterjedő elméleti és gyakorlati bemutatója során megismerkedhettünk a Föld 6 legveszélyeztetettebb tengeri teknősével, amelyek közül négy faj szaporodik Srí Lanka tengerpartjain. A homokba tojásokat rakó nőstények magukra hagyják a fészkeket, amiket különböző ragadozók tizedelnek meg még a kikelés előtt. A megmaradt tojásokból kikelő picikre újabb ragadozók várnak, így csak töredékük éli túl a biztonságos óceánba vezető utat. A tengerben aztán újabb áldozatokat szednek a tengeri ragadozók. Nem csoda, hogy a kifejlett példányokra leselkedő veszélyek (halászhálók, cápák, szennyezett víz, búvárok) mellett a szaporulat nem képes reprodukálni a faj létszámát, így a kihalás szélére sodródtak ezek a gyönyörű, békés állatok. A keltető darabonként 55 Rúpiáért felvásárolja a tengerparton ezzel foglalkozó emberek által összegyűjtött tojásokat, majd meleg homokba temetve kikelteti azokat. A pici teknősök még pár hétig a keltető medencéiben maradnak, amíg megerősödnek egy kicsit, majd gondos kezek átviszik a parti homokon, és szabadon engedik őket az óceánban. 

Láttunk 3 napos „kisbabákat”, de néhány medencében sérült felnőtt példányt is, amiket halászhálók öltek volna meg, ha nem kerülnek a keltetőbe. A vezetőnk bemutatta, mennyire igénylik ezek a hatalmas hüllők a becézgetést, az ember közelségét. Csoportunk tagjai megtapasztalhatták, milyen különleges élmény egy ilyen hatalmas állat kézben tartása, simogatása.

Az utolsó napunk sem volt unalmas, hiszen várt még ránk egy városlátogatás. Galle, a dél-nyugati tengerpart legrégebbi és legjelentősebb kikötővárosa. Az erőd falain sétáltunk először, ott próbáltuk elképzelni a XVII. századi hollandok életét, akik a kereskedelmi útvonalaik védelme céljából építették ezt a hatalmas erődöt. A védelmi rendszert bevehetetlen falak, tornyok, bástyák közé épített város alkotta, aminek lakosait veszély esetén alagutakon is kimenekíthették.  

A falakon sétálgatva megértettük, miért tudta átvészelni ez az építmény az évszázadok viharait. Még ma is elpusztíthatatlannak tűnik! Az erőd falain belül egy gyönyörű, koloniális városka kincseket érő tornácos házai, árnyas fák lombjai alatt megbújó éttermei, kávézói várják az éhes, szomjas turistákat. Nem győztünk betelni a szebbnél szebb épületek látványával, a szűk utcák kapualjaiból nyíló vendégházak udvarainak eleganciájával, az ódon templomok bájos tornyaival. Mintha egy időkapszulába léptünk volna, ahol visszaköszöntek a 400 évvel ezelőtti holland építészet jellegzetes házai. 

Az erőd régi bejáratát már benőtte a moha, de ez is elengedhetetlen része a városka hangulatának. Nem véletlen, hogy az erőd és a szintén itt álló világítótorony az UNESCO Világörökség része. A holland kormány a mai napig nagy összegekkel támogatja a történelmi belváros és az erőd falainak rendszeres karbantartását.

és a boldog vőlegény

 Egy gyönyörű menyasszony

Két órás sétánk során bebarangolhattuk Srí Lanka talán leghangulatosabbnak nevezhető történelmi belvárosát, és ez az élmény számunkra körutazásunk egyik legszebb gyöngyszeme lett. Fájó szívvel ültünk be a buszba, hiszen innen már csak a repülőtéren szálltunk ki. Búcsút intettünk Galle-nak.

Az autópályán már gyorsan haladtunk, egyetlen megállót engedélyezett Asoka. A rövid pihenőt egy európaira emlékeztető, gyorséttermekkel és üzletekkel teli parkolóban tartottuk, itt még egy utolsó ebéd is belefért az időnkbe.  

Elérkezett a búcsú pillanata, a repülőtéren az idegenvezetőnk megköszönte a csoport tagjainak a türelmét, az együttműködését. Mi is megköszöntük neki a remek idegenvezetést, a sok-sok érdekes információt, amivel Srí Lanka történelmének, kultúrájának és szokásainak addig ismeretlen mélységeit tárta fel előttünk.

A hazafelé tartó repülőkön már rutinosan vettük az akadályokat, így az utazás sokkal gyorsabban telt, mint 14 nappal azelőtt. Az is segített, hogy immár nem idegenként, hanem barátokként beszélgettünk egymással, újra és újra felidézve az együtt eltöltött két hét legemlékezetesebb pillanatait. Abban most is mindnyájan egyetértünk, hogy Srí Lanka olyan felejthetetlen, különleges élményekkel ajándékozott meg bennünket, amit soha nem fogunk elfelejteni!